Amikor az ember felnőtté válik rengeteg dologgal meg kell hogy küzdjön. A saját lábára kell állnia, el kell látnia magát, a lakását, az életterét, elő kell teremtenie a számlákra a szükséges forrást, és még sorolhatnám, mindaddig, hogy érzelmileg is nyilván fel kell nőni a feladatokhoz. Van azonban számomra egy mindennél nagyobb törés, kereszt, nevezhetjük számtalan képpen, a nagyszüleim állapotának romlása. Kezdetben nagyon meg voltam rémülve ettől, mert a nagypapám nekem mindig is egy hatalmas példakép volt, aki mindent megcsinált a kert körül, sőt, számtalan gyümölcsös és virágoskert látott csodákat a keze által. Imádta mindig is a kertet és a munkát, és mindent meg is csinált maga.
Most azonban már azt látom, hogy nem megy neki. Én mindig is gyűlöltem a kertben tenni-venni, és ezt ő tiszteletben is tartotta, de nyilván tudom, hogy neki fontos, és ha nem tudja már megoldani, akkor az lelkileg is meg fogja viselni. Éppen ezért elkezdtem azon gondolkodni, hogyan lehetne megoldani, hogy ne kelljen annyit dolgoznia fizikailag, és a nagy hatalmas birtok mégis rendben legyen.
Rájöttem elég gyorsan, hogy a megoldás, ami minden problémát feloldana, nem lenne más, mint egy kerti traktor. Azzal ugyanis mindent sokkal gyorsabban és kevesebb energiával meg tudna csinálni, és sokkal több ereje maradna, nem fáradna annyira el. El is kezdtem a felkutatását a legjobb ilyen kis eszköznek, és az Odisys mindenben a segítségemre volt, így már hamarosan a nagypapám kezébe vándorol ennek a kis eszköznek a kulcsa. Már alig várom, hogy munkába fogja és lássam újra a szeme csillogását, ami nekem mindennél többet jelent.