Egy vicces, de hasznos ajándék

Az ember mindig arról álmodik, hogy lesz egy szép élete. Szép és kiegyensúlyozott. Kellő szabadidővel, szép családdal, jó főnökkel, kellemes munkahelyi légkörrel, szerethető kollégákkal és egy jó karrierrel, természetesen megfelelő fizetéssel. Hát, családom még nincs, a fizetésem mondjuk úgy, hogy elfogadható, a karrieren is van még mit dolgozni, de a munkahelyi légkör és a kollégák teljesen frenetikusan szerethető számomra. A munkát is szeretem, a kollégáim is és a főnökeim is. Utánozhatatlan párosítás. Segítünk egymásnak, ahol csak tudunk, sokszor összejárunk, kerti sütögetés, sörözés, közös koncert, és mindemellett imádunk jókedvűek lenni, és viccesen ugratni egymást. Minden nap öröm beülni az asztalom mögé, és a munka is könnyebben és gyorsabban halad ebben a légkörben. Jól ismerjük egymást, minden hibánkat és erősségünket egyaránt, hisz szinte barátok vagyunk egytől egyig.

Az én egyik hibám vagy gyengeségem, hogy gyakran lemerülök. Iphonom van, és bizony a töltőkábel mindig sérült, a töltöttség pedig mindig a végét járja, és persze mindig a legfontosabb időpontokban. Vettem már egy powerbankot is, de hát ugye azt mindig valahol felejtem. Valamelyik másik táskámban, az íróasztalomon vagy a fiókba. De nincs velem. Történt egyszer egy emlékezetes eset, amikor nagyon fontos volt, hogy nem merülhetek le, az irodában nem volt töltőm és így úton-útfélen, mindenkitől kérnem kellett segítségképp egy kis töltést. Nagyon vicces szituációk hada állt aznap előttem és két kollégám előtt így visszagondolva. Akkor persze élesebb volt a szituáció. Visszatérve az irodába másnap behívtak a nagytárgyalóba, és a kis csomagot adtak át számomra ünnepélyes keretek között. A dobozra az volt ráírva, hogy nem vihetem ki az iroda falai közül, és nem más volt benne, mint egy baseus töltő. Jót nevettünk az eseten, és elmeséltük mindenkinek újra, nevetések közepedte az egész napos kálváriámat a városban. Azóta a töltő az asztalom szerves része, komolyan veszem, hogy minden este ott kell lennie az asztalomon és maximum nap közben viszem magammal, ha szükségem van rá. Imádom ezeket az embereket, a humorukat és mellette a segítőkészségüket is. Azóta is jót mosolygunk bármelyik kollégámmal, ha csak ránézünk erre a töltőre.

Szólj hozzá!